írtam egy k***ahosszúszöveget konkrétan szófosásom volt és ledobott a gp és nem jól másolta ki. ilyenkor fejbe tudnám lőni magam. inkább a gépet. akkor este majd egy kétszerugyanannyival:D
csáó♥

sziasztok. : ))
az utóbbi időben, ahogy jessie is, én is kihagytam, méghozzá nem is keveset. :\ mentségem nincs, na de mindegy, most írok, és ez a lényeg! : ) amióta utoljára voltam... igazi, nagy dolgok azt hiszem nem voltak a kerti partin kívül. az nagyon jó volt... meg hát így beszélgettem pár emberrel, sok mindenről (a dolog embarassing [nem bírok leállni az english és a magyar keverésével] része az volt, hogy megpróbáltak összehozni egy fiúval, és mindenki róla kérdezgetett, pedig nem is jön be. képzelhetitek...), és rájöttem szintén elég sok mindenre. például a fiú, akibe szerelmes voltam (bár ezt a voltam szócskát 2 hete máshogy éreztem. és vajon tényleg az voltam?) olyan 2 évig, nem éri meg, főleg ilyen idősen, meg hát nem is viselkedik túl egyértelműen, szóval helo. én tényleg ezzel akarom kínozni magam? hát nem. akkor el kéne felejteni. és igen. most tök jól állok ezzel, és annyira örülök, hogy ez az egész bennem tudatosult.
amúgy most nem vagyok valami jó hangulatban, ilyenkor nagyon hajlamos vagyok kiborulni... most az osztálykirándulás miatt vagyok. miért kell kalandparkba mennünk? vagyis... tudom, a fiúk miatt. az ofőt nem hibáztatom, mert ezt tényleg máshogy nem is lehetett volna megoldani, de én ezesetben nem akarok menni. nem az én stílusom, hogy úgy mondjam.:D... szóval most ezt tényleg fontolgatom. ha életem múlik rajta, akkor SE mennék fel egy ilyenre, minek menjek akkor ? osztályon belül igaz, jóba vagyok mindenkivel, mégis, ezek felszínes kapcsolatok és senkit nem neveznék igazán jó barátnak vagy barátnőnek... rossz mondjuk kimaradni egy ilyenből, de ha nincs kedvem?:(
nyár. kérlek. gyere. már. mert. már. nem. sokáig. bírom.

további tervek mára: miveel már kész vagyok tanulással meg minden teendővel: pihenés ezerrel. :$

xxx
 

hát akkor egy kisebb kihagyás után ismét itt, helló!:) hát nem fogok mentegetőzni, ugyanis lett volna időm írni, és elég eseménydús heteim (jesszus, mikor is írtam újra?) is voltak, csak hát na...valahogy sosem ez tűnt a legfontosabbnak, és így elmaradt. 
szóval, hú, mi is történt azóta...? ja igen. április (27-28) végén megejtettük az osztálykirándulás is, wááá, nagyon jó volt! végig azokkal voltam, akik számítanak is valamit, és egy csomó emberhez még közelebb kerültem. elsőnek Veszprémben voltunk, ott szabad programunk volt, kb. 2 és fél órát szaladgáltunk a városban, élveztem! utána a cseszneki vár volt a következő megálló, ott mászkáltunk a várnál, fotóztunk, nevettünk...imádtam azt a hangulatot!:) utána mentünk a szállásunkra, Fenyőfőre...ott volt egy kis gubanc a szobabeosztásokkal, dehát ez várható volt, végül mégis mindenkinek jó lett (habár majdnem pótágyra szorultam, végül mégse). következőnek túrázni voltunk, a tervezett helyett a duplát sétáltuk egy félreértés miatt, meghaltam a végére, de közben végig nevettünk, az utolsó kis patak-résznél már nem érdekelt hogy átázik a cipőnk, egyszerűen csak átgázoltunk rajta. utána vacsi, majd éjszakai túra, bátorságpróba...adrenalinszintem az egekben járt, az tuti, de végülis jó volt. utána az éjszaka-sokáig-fentmaradunk dologból nem lett semmi...másnap paintballoztunk, ebédeltünk, fagyiztunk és jöttünk haza. kb. 300 képet csináltam, áhh...szóval igen, jó volt! 
utána itthon lustiztam, május elsején majálisoztam. annyit mentem egész nap, hogy még mindig vízhólyagos a lábam, bár csütörtökön még ráállni sem tudtam...azért az is jó volt (félretéve azt, hogy minden emberrel találkoztam, akivel nem akartam, persze)!:)
a hét maradék része elég gyorsan eltelt, pénteken első három órában bolondballagás, tanárszivatós műsorok voltak, komolyan folyt a könnyünk, annyit nevettünk, 6-7. órában pedig tanár-diák foci volt, végülis majdnem végig maradtunk, de hát a fizikatanáromat focizni látni, komolyan...ennél jobb érzést (és közrejátszik A helyes srác izomtrikóban röpizve is)..:DDD 
másnap kötelezően be kellett mennünk a ballagásra, öö hát sok értelme nem volt, őszintén...a műsorból semmit sem láttunk, egész végig járkáltunk, előtte 8-fél11-ig kb csak ültünk (kárpótol ezért A helyes srác /ismét/ öltönyben. hihi), de a vége előtt 10 perccel kisurrantunk. azóta meg hát hawaii van meg minden, csütörtökig érettségiszünet (egy péntekre bemenni? mindegy, jobb mint délutáni tanítás egész héten)...olvasok, sorozatozok (sokkokat élek át, komoly)...
holnap szerintem bemegyek a volt ofimhez, tesómnak megemlítette hogy mennyire hiányol már, szóval meglátogatom:) aztán majd kiderül...lehet anyával elvisszünk a kutyunkat állatorvoshoz, mert elég betegnek néz ki szegény (igaz, már öreg is:\), nem eszik, csak iszik, ma is kint feküdt az esőn...remélem hogy meggyógyul, mert emellett a hörim is eléggé betegeskedik (ő is öreg már), szegény nagyon szenved...szóval nem tudom:| mindegy, majd meglátjuk, mi lesz...
xoxo.♥

üdv mindenkinek, hát én is itt lennék. :)
egy kicsit nagyon pozitívabb hangulatban vagyok.

nem gondoltam, hogy ezt a napot valahogyan is túlélem(egyáltalán a hetet, bár be örüljek, 1 nap pihi van just), a szombati iskola nálam nagyon nem játszik.! tegnap este nagyon sokáig olvastam, és amikor felkeltem... hát én úgy éreztem, hogy oda vagyok láncolva az ágyhoz :D mellesleg nem is az ébresztőre keltem, szóval 7.05-kor már tényleg sürgetnem kellett magam a felkeléssel. szombat + koránkelés = nem megoldható.
újabb problémám a nappal már csak az volt, hogy hétfői órarendet alkalmaztunk. két hétfő egy héten? nincsisjobb. 6 'laza' kis óra. rendes, 45 percesek. OKÉ.
jó, amúgy annyira nem volt vészes az egész.:) első órán, bioszon, kábé nem volt kedvem írni, szóval amikor az egysejtű eukarióták érdekes világába belebonyolódtunk elővettem a lehető legrondább írásom... pontosabban képtelen voltam a szokásos gyöngybetűimmel írni, azt hittem elalszok.:]] a vírusokra való kitérés (mindenféle extraijesztő betegség) külön megalapozta a hangulatom, kedvenc témám... se.
az informatika ennél már csak jobb volt, most végeztünk a ppt-vel, és átléptünk az algoritmusokhoz. szerencsére nem nehéz (egyelőre), és hiányzott a rendes info-s padtársam, szóval egy barátnőmmel ülhettem. így azért jobb.;D (tökjóakörmöm:O)
ami kellemes meglepést okozott, az az utóbbit követő óra volt, a föci. érdekes volt, és NEM ÍRTUNK!:D én felkészültem, de aztán kiderült, nem is írunk. hanem majd hétfőn. már csak át kell néznem.
aztán még akadt egy angolóra,de az nem okoz nagy nehézségeket (mármint nekem, barátnőmnek, meg 1-2 fiúnak. amúgy a többiek, akik nem is figyelnek, nem is tanulnak és alapból nincs sok agysejtjük tökre hátráltatják a tempót, pedig nekem kéne, mert majd angolból fogok szóbelizni... jövőre.:D na mind1, ezért szeressük őket, csak NÉHA fognák vissza magukat)
és ez nem is volt ma sem másképp. 15 perccel óra előtt elmentem, mert ma volt a megyei helyesírási verseny, amelyen én résztvevő voltam. arról nem is kertelnék, sőt, nem is akarok gondolni rá. nem rontottam el nagyon, egyszerűen csak komolyan örülök, hogy vége az egésznek. utolsó 2 óráról hál'isten (vagy mégsem) lemaradtam és hazaesésem volt a nap fénypontja.
mindjárt befejezem a jelenlegi könyvet (szjg-kezdet) :3 ma nagyjából ezt olvastam délután, meg gépeztem, tévéztem.:D és végül is, mivel a második-harmadik részt csak névnapomra kapom meg, mert gyereknapra laptopot kapok (emiatt olyan boldog vagyok:)) , ezért a jane eyre-t akarom, meg még a kötelezőket rövidítetten elolvasom. (már olvastam őket egészben, de mivel nemsokára elemezzük őket, átismétlem a biztonság kedvéért:)
legközelebb szerintem hétfőn vagy kedden jövök.
puszii

                                                 x x x
 

fuu..hát helló :) életem legrosszabb hetén vagyok túl, az biztos, de nem szeretném részletezni. nem akarok emlékezni arra, hogy valaha is volt ez a hét. most már, hogy itthon vagyok minden oké, vagyis hát...nemtudom. olyan furcsán érzem magam. mármint...barátnőmmel kimentünk meccsre, és először nem is jó társasághoz keveredtünk, utána odamentünk barátnőm osztálytársaihoz..és tök rosszul éreztem magam. mert ők ott elvoltak, de én nem igazán ismertem őket, szóval csak ott ültem csendben, és a fejem is megfájdult attól hogy ott ordibáltak. aztán ott volt egy csomó ember, akiket ismerek, de mégis olyan idegennek éreztem őket. és hát nem maradtunk végig, hanem leültünk egy játszótéren utána, és beszélgettünk. és felmerült egy csomó minden, hogy ő hova akar majd menni továbbtanulni, meg ilyenek...és felmerült a nyár is. és én nagyon várom, semmit nem várok annyira, mint hogy meleg legyen, menjünk a partra fürödni meg minden, de belegondoltam, hogy annyi, de annyi embert megismertem most egy év alatt, és sokkal töb időt is töltöttem velük, mint az itteniekkel, és velük szinte egész nyáron nem is fogok találkozni. és most a mecscen belegondoltam, már néha jobban ismerőseimnek érzem azokat az embereket, és tökre nem fogom tudni az ottani sztorikat és ez olyan rossz...és nem tudom hogy miért, mert nyáron végre lesz időm mindenkivel találkozni itthon, de valahogy 3-4-nél több ilyen nincs; itthonról már csak azok érdekelnek, akikkel tényleg jóban vagyok, amúgy a másokról úgymond pletykák annyira már nem...és ez ijesztő néha, olyan furcsa érzés...és kétségeim vannak hogy akkor majd mi lesz...és ez nagyon rossz. annyi minden, és mindenki megváltozott ez alatt az egy év alatt...de még egyenlőre nem érzem, hogy az összhatása negatív, vagy pozitív-e ennek...na majd kiderül.
egyenlőre csak azt tudom, hogy ezt a hetemet nagyon gyorsan el akarom felejteni:|


♥♥♥