sziasztok :)
az első hivatalos bejegyzéssel jövök. ugyanis újra kinyit a blogunk (apró változásokkal, de újra mi:D). még biztos lesz pár pici variálás, de egyelőre így marad az oldal.

boldog péntek 13-át :D nos, nekem nem a legjobb, de alapból a hetem péntek 13-feeling volt, szerencsétlen, szar, stb. pedig a hétfőn iszonyatosan jó volt (nem volt suli, és vele beszéltem és úristen.) ennyi is volt a jóból, a maradék része a hétnek valami pocsék volt... csoda, hogy túléltem.:O
de mielőtt belekezdenék életem elmesélésébe, inkább át is térek a mára.:) felkeltem tök kómásan, de legalább boldogan, mert elkezdődtek a glamour-napok, és uh, de jó lesz vásárolni. ebből ugyan nem lett semmi... de ne szaladjunk előre. első órán - a péntek 13 hangulatát őrizve - matek tz-t írtam, és jelenleg ezen múlik az 5-ösöm, de ez nem lett jó, bár ki tudja... szerintem elúszott ez is. oké, csak pozitívan. a magyar előkészítő jó volt. ezt követte ének, ami úristen... szóval eezen az órán feleltünk volna a dalokból (énekléssel nyilván), de nem lett meg végül.:o aminek örülök, mert amikor óra előtt gyakoroltunk dorkával, olyan hamisnak éreztem magam, hogy fuu, pedig énekkaros vagyok meg minden.::DD helyette vettük az ábécés hangokat. ._. meg kiosztotta a múlt órán írt dogát, ami valami szörnyű lett, de 4-es, azthoogy...a nap jó eseménye az volt, hogy a suliba jött zacher gábor toxikológus, és ezáltal elmaradt az angol fele, a töri, technika. (Y) angolon a srác aki rohadtul idegesítő behisztizett, mert szerinte a tanár behorpasztotta a fülijét, mikor lelökte az asztalról. szánalmas, ráadásul az előadáson mellé ültettek. vagy félórát vártunk a férfira, amíg ugye ott ült mellettem... és így összehúzódtam, meg minden, mert undorító.XD ebben a több mint 1 órában nagyon-nagyon fájt mindenki segge, mindenki balra hajlott miattam.:$ mármint a lányok. az előadás jó volt, engem kissé stend up comedy-re emlékeztetett (hátja...), de tényleg érdekes és infóban gazdag volt. azért örültem, mikor felállhattam. az egész családom jött értem, mivel apa hozta állomásról anyáékat :D és akkor mondta apa, hogy egy cica van a házunk előtti beugrón már 2 órája. az ajtó sarkába kucorodott be, és ott fekszik. közbe a nővérem (aki nem volt a kocsiban), már elment érte, és ott simizte, természetesen beengedtük, mert tiszta és látszik, nem kóbor. jaj annyira megszerettem. elsétáltunk adrival (nvér) keresni a gazdiját, de nem siekrült. rádióban is adtuk fel. ez önzőség, de azt szeretném, hogy nálunk maradjon... remélem, nincs gazdája. amúgy meg is történhetne, ha a kutyám bírná a macskákat. annyira rossz, és én imádom mindkettőt, de hogy lehet összeszoktatni őket?! beleőrülök... holnap elmegyek vásárolni, és próbálom barátkoztatni őket. utálom magamban, hogy ennyire ragaszkodó vagyok, és ennyire meg tudok szeretni embereket/állatokat, és el nem tudom őket engedni. már ma is sírtam, mert félek, hogy elveszítem, és egyre jobban megszeretem :(

bocsánat a regényért.. de muszáj volt.:$ csókok

ha van valami tippetek kutya és macsak összeszoktatására, kérlek írjatok, fontos lenne!